Kedves Látogató!
Ebben a kis bevezetőben szeretnék némi támpontot nyújtani az oldal jellegéhez. A további nézelődést, olvasgatást pedig Önre bízom. Kellemes időtöltést kívánok!
"Amikor sok évvel ezelőtt az első „verset” még gyermekfejjel véletlenül megírtam fogalmam sem volt (nem is lehetett) ez az út hová vezet. A gyermeki lélek tiszta, ártatlan és őszinte, s bár a ma emberének ezek az erények a hétköznapokban nem adatnak meg teljességgel. Hiszen csak gondoljunk bele milyen a világ? S nekünk alkalmazkodnunk kell. Mégis a versek, a novellák, a mesék valahogy olyan útitársaimmá váltak, hogy valamit meg tudtam őrizni abból bizonyos gyermeki lélek hármas erkölcsi mivoltából. Versben – s most tekintsük ezt a fogalmat általánosnak az írásművekre – NEM szabad hazudni. A tisztátlan, gonosz, embertelen dolgokat minden valamirevaló írásmű kiveti magából. Kivételt talán csak a horror, vagy esetleg a groteszk műfaja képezhet. Okafogyottá válik, azon írásmű, melyet nem hat át a tisztaság, az őszinteség és az ártatlanság. Hiszen mi a művészet célja? Adni, hozzátenni világunkhoz. Meglátni és közvetíteni az értékeket az olvasók felé. S mindeközben természetes velejárója, hogy ettől az alkotó még jobban érzi magát."
Ezt a kis "arspoeticát" egyik prózai alkotásomból idéztem, mely Így írtok Ti címmel (Karinthy után szabadon) készült és olvasható a Főnix dala c. irodalmi lapban is.
Apeva
A apeva olyan vers, amely öt sorból áll, az első sor egy, a második két, a harmadik három, a negyedik négy és az ötödik öt szótagot tartalmaz, úgy, hogy minden sorban egész szavak vannak, vagyis nem megengedett a szavak elválasztása. Az apeva nem tartalmaz címet. Itt tizenhárom olvasható belőlük.
