Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


szerkesztés alatt...

 

Ezt az oldalt az ANYÁKNAK szentelem... Mivel már van az oldalon néhány anyás írás és fotóalbum, ez adta az ötletet, hogy második oldalam a virágok után stílszerűen az anyáké legyen. Próbálom széleskörűen összegyűjteni, mindazt, ami ebben a témakörben fellelhető...

 * * * * * * *

Anyának lenni a legcsodálatosabb dolog, ami az ember lányával történhet. Az anyaság olyasfajta értéket képvisel, mely korfüggetlen és egyetlen konkrét célt tűz ki - legalábbis így kellene lennie - a szeretet átadását, a szeretettel való építést, a szeretet hatalmának kiteljesítését. A földre való leszületés egyik főszereplője az anya... Ebből egyenesen következik, hogy valamennyiünk életét meghatározza a kezdetektől fogva az anyánk. A lélek maga választja ki, hogy milyen szempontok alapján az már más kérdés. Hiszen senki sem választana egy úgynevezett "rossz" anyát, aki nem törődik a gyermekével, avagy olyan szinten "törődik", hogy zsarnoki módon megnyomorítja a gyermeklelket önző "szeretetével". Érdekes, hogy az anya fogalmához milyen szorosan járul hozzá a szeretet, akár jó, akár rossz vonatkozásban. Én a magam tapasztalatából azt a konzekvenciát tudom levonni, hogy gyakorlatilag a két fogalom egyesült, ereje tán ebben is rejlik. Hogyan is kezdődik? A folyamat mindenki számára ismert, a fogantatás csodájával indul, és az áldott állapot kilenchónapja ajándék, mert minden rezdülése a leendő anyának együtt történik a babáéval, és a születéskor feltárul a csodák kapuja. Saját tapasztalatom a gyermeknevelés - bár nem szeretem ezt a fogalmat, helytállóbbnak érzem a gyermekirányítást - tekintetében, hogy nagyon-nagyon könnyű eltévedni, egyetlen dologban vagyok biztos, amit vészhelyzetben az anya szíve súg, és az érzései diktálnak, az mindig eredményhez vezet. És nemcsak a vészhelyzetekben, hanem a mindennapokban is meg kellene hallanunk ezt a suttogást, ehhez viszont a tökéletes elcsendesülés feltétlenül szükséges. No és persze az önmagunkkal való harmónia. Ugyanis ki a csoda tudna egy másik embert irányítani, "uralni" - úgy értem helyes útra terelni, azon tartani - aki nem ura önmagának, így tehát a belső fegyelem, az önuralom, talán a legszükségesebb kritériuma a gyerekekhez való hozzáállásnak. A kicsik pedig csodálatosak, mindegyik születésüktől kezdve, egészen addig, amíg el nem rontjuk őket. Megpróbálom kivetíteni a bennem élő gondolatokat ezzel kapcsolatban.

A minap egy rendkivüli ANYA-val találkoztam. Három picit nevel odadó türelemmel és szeretettel, s közben ír rendületlenül. Érdeklődési köre széles spektrumon mozog, viszont a központban mindig a gyerekek állnak.

 

A mappában található képek előnézete Anyák