Amit most elmesélek nektek igaz történet, vagyis akár igaz is lehetne. Egyszer régen, bár nem is túl régen élt egy messzi vidéken egy egyszerű házi cica. Szép szürke csíkos volt a bundája, valódi cirmos és egyébként is nagyon csinos cicalány volt. Ahogy felcseperedett, már ahogy az cicáéknál lenni szokott szerelmes lett a szomszédék szép hosszú bajszú fekete kandúrjába. A szerelmüknek gyümölcseként hamarosan hat kis cicakölyök látott napvilágot. A kölykök között volt szürke, cirmos (mint a mama) fekete (mint a papa), két szürke fekete foltos, és a legkisebb, kiről a mese szól teljesen fekete, mint a papa de, ha a nap rásütött az oldalára a mama cirmos csíkjai váltak láthatóvá, valamint a nyaka alatt néhány fehér szőrszálat is észre lehetett venni és ugyanolyan csinos és arányos cicalány lett belőle, mint a mamából. Cicó egészen pici korában, amint az lehetségessé vált egy családhoz került. Már az utazás is nagyon megviselte, képzeljétek egy dobozba rakták. Szegény kis Cicónak torkába dobogott a szíve, amikor elindultak vele, mindenféle zajokat is hallott, amikről elképzelni sem tudta, hogy mi lehet és körmeivel hiába feszegette a dobozt, az bizony nem engedett. Ijedtében még nyávogni is elfelejtett: - Nem baj gondolta, amint lehet, úgyis megszököm, és haza megyek a mamához. – és hatalmas cicakönnycseppeket hullatott a doboz aljára.
- Anya ez a cica bepisilt – mondta az a gyerek, aki a dobozt vitte.
- Nem hiszem – válaszolta az anyának nevezett valaki.
- De igen itt csorog a kezemen – folytatta a gyerek.
- Ne nyávogj már mindjárt haza érünk.
Cicó amint meghallotta a nyávogj szót mintegy illusztrációként nagyot nyávogott, még a dobozt cipelők is meghallották.
- Anya mit csináljak vele, már nyávog is biztos nem kap levegőt, mindjárt megfullad.
- Andika pár lépés és hazaérünk, addig bírd már ki. A cica biztos ki fogja bírni.
Cicó kikandikált az egyik lyukon, amit azért vágtak a dobozba, hogy kapjon levegőt az úton. Amit látott nem nyugtatta meg különösképpen. Éppen odaértek egy „házhoz” nem volt biztos benne, hogy ez tényleg ház, mert azok a házak, amiket eddig látott sokkal kisebbek voltak ez pedig olyan hatalmas volt, hogy a tetejét sem látta. Azonban kitárult egy kapu és elnyelte őket. Aztán megint össze kellett húzódnia, mert egy nagyon csúnya zúgást hallott.
- Na itt a lift megérkeztünk – mondta a másik gyerek.
- Te jó ég mi lehet az a lift – gondolta Cicó – remélem nem fáj – és nyüsszögni kezdett és a dobozt is kaparászta.
Közben a liftnek nevezett valami elindult velük és Cicó félelmében már mozdulni sem mert.
- Anya mostmár nem is mozog, biztosan megfulladt – aggodalmaskodott az Andikának nevezett gyerek.
- Mindjárt meglátjuk – mondta Anya és beléptek a bejárati ajtón.
Óvatosan letették a dobozt és bontogatni kezdték. Cicó, ahogy a mamától tanulta teljesen a földre lapult és lesunyta a füleit, úgy várta, hogy most mi lesz. De semmi baj nem történt óvatosan kiemelték a dobozból és a szőnyegre tették. Simogató kezek kaptak feléje nagy összevisszaságba, de annyira félt, hogy nem mert ellenkezni, és mitagadás jól is esett a simogatás. Aztán ölbe vették és elétettek egy tál tejecskét meg valami finom szagút.
- Egyél Cicó parizert – simogatta az Andikának nevezett gyerek.
- Szóval parizer ez a finom szagú – gondolta Cicó és mindet megette – hát majd meglátjuk mire megyünk egymással, ha kapok ilyen finomságokat, azt hiszem maradok nálatok egy kicsit, de aztán haza megyek a mamámhoz, mert már biztosan mindenütt keres. – azzal hálából dorombolni kezdett.
- Jaj, de aranyos dorombol, Kati add ide – kérte Andi a másik gyereket, mert éppen az Ő ölében kezdett el dorombolni Cicó.
- Nem adom nemcsak a tiéd. – szorította még jobban magához Kati a cicát.
- De az én keresztanyukám adta – fogta meg Andi, és húzni kezdte a Kati kezéből a cicát.
Nem csoda, hogy ez Cicónak nem nagyon tetszett, keserves nyávogásba fogott és igyekezett a kis kezek szorításából szabadulni.
- Nem leszünk így jóba – nyávogta a két testvér felé – engedjetek már el, mert megkarmollak benneteket! Ám nem használt a fenyegetés, azok úgy tettek, mintha semmit sem hallottak volna az egészből. Aztán a nagy perpatvarra előkerült Anya:
- Mit csináltok, ne bántsátok a cicát, és ne veszekedjetek rajta. – vette ki a lányok kezéből a kis jószágot.
- De nem adja ide – mondta Andika.
- De nemcsak az övé – válaszolta Katica.
- Tudjátok mit, csinálunk neki almos tálat és ágyikót, hogy legyen hol aludnia – simította el Anya a vitát.
Cicó hálásan nézett fel rá és dorombolni kezdett.
Elkészült Cicó birodalma, almos tál került az ajtó mögé és a konyha asztal alá tejes tálka és finom macska konzerv, meg száraz macska eledel. Cicó jó étvággyal látott neki az evésnek. Aztán feltérképezte a lakást mindent jól megnézett magának, csak az ágyikóval nem volt kibékülve, sokkal jobban tetszett neki az, amelyiken Andika aludt a lábához telepedett és elaludt, de előbb még gondosan megmosakodott, ahogy a mamájától tanulta.
- Jó éjszakát mama, hamarosan megszökök innen és hazamegyek hozzád. – gondolta, akkor még nem tudta, hogy soha többé nem fog haza menni.
Teltek múltak a napok, hetek, hónapok. Cicó már el is felejtkezett arról, hogy haza akart menni a mamájához. Nagyon jól érezte magát a négytagú család ötödik tagjaként, mert bizony Cicó teljes jogú családtaggá vált, sőt tulajdonképpen uralkodott a családon, így lett belőle Cicó a cicakirálylány.
vik89 - Bár