KATICA BOGÁR KALANDJAI_5
Csigáék kiszabadítása
5. rész
2008.03.08
A Pusztarét kellős közepén egy hatalmas ház állt utat törve magának a fák sűrűjében, letarolva a tisztás virágait. A ház erdei fogadó volt, a kirándulók szívesen eltöltöttek néhány napot itt. Katica a körben álló fák egyikének ágára szállt, mert kifárasztotta a repülés. A tavaszi szél végig borzolta a fák friss zöld leveleit. A fűben megpillantott egy szarkalábat, aki bánatosan hajtotta le fejecskéjét. Katica leszállt hozzá és megszólította:
- Üdvözöllek Szarkaláb!
- Ó Katica, hát te hogy kerülsz ide? Régen jártál nálam. Látod bőven akad munkád velem.
Katica szaporán neki látott és kosár híján a szájába tette a levéltetveket. „- Ebéd” – gondolta. Mikor befejezte a Szarkaláb megkérdezte mi járatban van errefelé. A kis hétpettyes barátunk szomorúan elpanaszolta neki bánatát és megkérdezte, hogy jó helyen jár-e.
- Meghiszem azt – mondta bosszúsan a Szarkaláb – nézz rám – azzal végig mutatott megtépázott szárán és levelein, - ez az egyetlen virágom maradt, pedig mióta kinyílott az idő egyfolytában nevelgettem őket, de én még ne szóljak egy szót sem, nézd meg a Kankalint, neki egyetlen virága sem maradt, még majdnem a gyökerét is kitépték. Aztán láttam még egyebet is. Az egyik gyerek rálépett egy hangyabolyra, láttad volna azt a felfordulást, szegény hangyáék el is költöztek éppcsak a tojásaikat tudták megmenteni, de azt se mindet.
- Ez borzasztó – suttogta Katica.
- De az még semmi – folytatta tovább Szarkaláb – nem kímélnek ezek senkit legyen az virág, fa, fű, bogár, vagy netán énekes madár. Képzeld Rigó Rita és Rigó Jancsi csak egy kis időre hagyták magukra a tojásaikat, elrepültek valami fontos madárgyűlésre és mire visszatértek csak az üres fészket találták. Ilyesmi régebben soha nem fordulhatott volna elő.
Katica úgy gondolta eleget hallott ideje útnak indulnia. A Szarkaláb aggódva gondolt rá:
„– Szegény kis bogár csak valami baja ne essék.”
Ekkor kiáltozásra lette figyelmesek Csiga Csilla tőle szokatlan vágtával közeledett:
- Segítség, segítség! – kiáltozta.
- Hát te hova rohansz Csiga Csilla? – kérdezte a Szarkaláb és Katica egyszerre.
- Segítsetek rajtam. Nem akarok csigalevesbe kerülni. – sírta a megszeppent csigalány.
- De hát mondd már el végre mi bajod? – kérdezte Katica.
- Össze akarják szedni az összes csigát. A saját fülemmel hallottam, amikor az egyik azt mondta a másiknak, hogy jó pénzt kapnak értünk, ha összeszednek és elvisznek valamilyen francos országba. Nem tudom ugyan mi az a pénz, de én nem akarok a zsákba kerülni.
- De hát kik mondták? – szólt közbe szomorúan a Kankalin.
- Hát a gyerekek.
- Értem már, és jól teszed, ha elbújsz – szólalt meg egy hang a fű közül.
Csiga Csaba adta ezt a tanácsot a kis Csiga Csillának és így folytatta:
- A nagybátyám mesélte, hogy időnként ellepik az erdőt az emberek és minden fellelhető csigát összeszednek, Franciaországba viszik a szállítmányt, ahol egyszerűen megeszik őket. – és ezzel ő maga is igyekezett elbújni.
Katica most a saját szemével is meggyőződhetett az emberek pusztításáról, mert három gyerek közeledett feléjük.
- Ott van, ott bújik! – kiáltozták messziről.
Katica elbújt egy levél alatt és onnan szemlélte az eseményeket. Szegény csigák hiába vágtattak utol érte őket a sorsuk és bizony ők is a gyerekek zsákjába kerültek a többi csiga közé.
- Jó fogás volt ma – csicseregte az egyik kislány – jó sok pénzt kapunk értük, de mostmár szedjünk virágot.
Erre a mondatra szegény Szarkaláb halálosan elsápadt, mert a kis maszatos kéz éppen felé nyúlt. Az egyik fiú azonban megrántotta a kislány karját.
- Ugyan hagyd a fenébe, szedjünk még csigát. A másik zsák még üres. – és ezzel elcsörtettek a bokrok között.
A Szarkaláb felsóhajtott, Katica pedig előbújt a levél alól.
- Támadt egy ötletem – mondta a Szarkalábnak és megkérdezte tőle – Mondd csak Szarkaláb, nem tudod merre találom Cserebogár Apót?
- Dehogynem – válaszolta a Szarkaláb – ott tanyázik a kis tölgyfán, de mit akarsz tőle?
- Majd elmesélem – szólt vissza Katica a magasból és elrepült a kis tölgyfa felé.
Hamar ráakadt Cserebogár Apó házára a sűrű lombok között és bekopogott.
Egy szitakötő repült arra és odaszólt neki:
- Nincs otthon az öreg, még reggel elrepült a városba, tudod az egyik fia odaköltözött és őket ment meglátogatni.
- Jaj Istenem most mit csináljak? – sóhajtott Katica.
Szitakötő Szilárd odaszállt Katica mellé és kérte, hogy mesélje el miért kereste az öreg Cserebogár Apót. Katica töviről hegyire elmondta az egész történetet a szitakötőnek.
- Cserebogár Apót arra akartam megkérni, hogy segítsen a csigákat kiszabadítani, úgy gondoltam, hogy ha kirágná a zsákot, amiben a csigák vannak, megmenekülnének.
- Ebben én is tudok segíteni – csillant fel Szitakötő Szilárd szeme.
- Akkor siessünk – kapott szárnyra Katica és Szilárddal együtt elrepültek.
Hamarosan megpillantották a gyerekeket az egyik fiú vitte a zsákot, ami már majdnem teljesen tele volt csigával.
Óvatosan megközelítették őket és bele kapaszkodtak a zsákba.
- Te maradj itt és tartsd szemmel őket – súgta Szilárd – én majd alulra megyek és kirágom a zsákot.
Ügyesen a zsák alá mászott és rágni kezdte. Nemsokára lyuk lett a zsákon és kipottyant az első csiga. Módfelett csodálkozott rajta, hogy kiszabadult, de nem sokat gondolkozott a dolgon, hanem futásnak eredt az ellenkező irányba. Szilárd tágított egy kicsit a lyukon és ezután sorba potyogtak ki a csigák.
Utolsóként Csiga Csilla és Csiga Csaba esett ki a zsákból és Katicák is elrepültek, amikor megálltak a gyerekek, mert egy csigát vettek észre, aki a nagy zűrzavarban rossz irányba futott. Megfogták és bele tették a zsákba, de az egyik fiú észre vette, hogy lyukas a zsák és kipotyogtak a csigák.
- A fene egye meg az összes csigát elhagytuk, gyertek keressük meg.
- Én nem megyek – mondta a kislány – már nagyon unom ezt a csiga gyűjtést és különben is éhes vagyok. A fiúk is úgy döntöttek, hogy mára befejezik és elindultak a fogadó felé.
Katica elbúcsúzott szitakötő pajtásától, aki mindenáron segíteni akart neki, de ő lebeszélte róla és egyedül szegődött a gyerekek nyomába.
Azt, hogy a fogadóban mi történt, majd legközelebb fogjátok megtudni.