Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tiszta szívvel

 
(Attila emlékére)
Parafrázis

 

article preview
(Attila emlékére)
Parafrázis
 
Sokat gondolok rád…
Néha beszélek veled…
Harmad napja nem eszek
Semmit, vagy csak keveset…
Épp annyit, mi életben tart
Mert, ha harc, hát legyen harc
Kedvenc versem tőled
Gondolom újra, meg újra…
S tiszta szívvel adom meg búmnak
Ami jár…
igazgyöngy könnyeket
Gondolat-fogságban szenvedek
Rabláncom nem ereszt
Súlyos, nehéz kereszt
De cipelem, le nem tehetem
Arcom kezembe temetem
Lelkem rázkódik csendesen
De hangom nem remeg…
Elbújtam…
Nem láthat bárgyú tömeg
Tudom, hogy sokszor éreztél így
Azt is, hogy hitted hív…
A halál…
Ma díjat jeleznek neveddel
Megkapja költő, és Ember…
De nem tudják… nem sejtik
mi lelkemben lebeg…
Az benned is oly sokszor rezgett …
 
2009. április 11.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kata - Ibolyának

Örülök, hogy így van:) Attila valamennyi verse olyan mély életérzés, melybe beleremeg az ember lelke.
Megnéztem oldalad és nagyon tetszett, amit láttam, légy üdvözölve nálam:)
szeretettel: Kata

Ibolya - szalaikincses.eoldal.hu

Nekem is Ő a kedvenc költőm...

Kata - Sylviának

Magam is így érzem drága Sly:) lehet, hogy merészség Attilát így megszólítani, de nekem akkor ez jött, és ahogy Gyöngyöm is írta valóban szakrális pillanat Őt megszólítani. Köszönöm jöttödet, megtiszteltetés számomra:) és mindig örömmel tölt el, ha értők olvasnak:)

gazsinesylvi - @windowslive.com

...ezen gondolatokig a dijak, soha nem érhtnek fel!

Kata - Re: levendula64@gmail.com

Drágagyöngyöm! Így igaz, milyen jól látod, valóban szakrális pillanat volt, és tudom, hogy szólítgatod, egyszer szívesen részt vennék egy órán, ahol róla beszélsz, mert azt tudom, hogy különleges helyet foglal el a szívedben. Köszönöm kedves vagy, hogy így látod, és vállalod:)
Ölellek: Katád

Kate - Re: para, és ami azon túl van

Köszönöm szívem! Örülök, hogy tetszett... Persze, hogy súlya van, kár, hogy kevesen érzik...

Vidákovics Gyöngyi - levendula64@gmail.com

Katám! Attilát megszólítani - szakrális pillanat. Én is szólítgatom, de másképp. Ez csodálatos. Te meg ő: együtt voltatok/vagytok. Amíg írtad, "Ő fogta ceruzádat", kicsit átalakítva sorait, de Te vagy a vers! Nagy ajándék ez nekem, hogy olvashattalak együtt kettőtöket)))))

secretstar - para, és ami azon túl van...

Nagyon szép írás és súlya van a lélekben...