Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zsolti herceg hazatér

Harmadik, befejező rész....

Zsolti herceg jókedvűen ébredt a kölcsönkapott pizsamában. Erika szülei ugyan először hallani sem akartak az egészről, de szerencsére Feri, Erika bátyja, pártfogásába vette őket. Kitaláltak a szülők számára egy hihető történetet, arról, hogy Zsolti szülei elutaztak néhány napra és nem szeretne egyedül maradni a lakásban. Végül a szülők beadták a derekukat. Másnap a három gyerek útra kelt, először egy nagy áruházba mentek. Zsolti csak ámult-bámult a rengeteg bevásárló kocsi láttán, ám hamar megtanulta hogyan kell vele a sorok közt cikázni. Szinte mindenre rácsodálkozott, amit kapni lehetett.
-          Szegény Pajkos, kár, hogy ezt nem láthatja – fordult Erikához.
-          De, ide nem hozhatunk be egy lovat – vonta fel szemöldökét a lány.
-          Tudod, hogy alma képében is mindent látok, és hallok – mocorgott a tarisznyában Pajkos – bár, ha kivennél a tarisznyából jobb lenne.
Zsolti a kocsiba tette az almát, és tovább gurultak a polcok közt. A herceg, ahogy a többiektől látta a kocsiba tette, ami megtetszett neki.
-          Te, van elég pénzed, hogy kifizesd ezt a rengeteg holmit? – kérdezte Feri.
-          Pénz? Az mi? – nézett nagyot Zsolti.
-          Tudod, amit vásárolsz, azt ki kell fizetni. Nem adják csak úgy Neked – mondta Erika, és megmutatta Zsoltinak a pénztárcájából elővett bankjegyeket.
-          Nekem nincs ilyen papírdarabom – szeppent meg Zsolti.
-          Akkor szépen mindent vissza kell tenni – vette át Feri az irányítást.
A zöldség osztályon odaszólt nekik az egyik eladó.
- Gyerekek, lemérettétek az almát? Nehogy vissza kelljen jönni a pénztártól.
Minden olyan gyorsan történt, az almára, azaz Pajkosra kis címke került az árral.
-          a fene egye meg, most fizetni kell érte, hogy kivihessük – morgott Feri.
Végül csak kijutottak valahogy kifizették az alma, vagyis Pajkos árát.
-          nem értem a ti világotokat – csóválta fejét a herceg.
-          Pedig egyszerű – győzködték a testvérek egyesült erővel – az emberek dolgoznak, amiért pénzt kapnak, a pénzért pedig megvehetik amire szükségük van.
-          Nevenincsen mindenki dolgozik, és mindenkinek meg van mindene és mindenki nagyon boldog.
A gyerekek megéheztek, útba ejtettek egy pizza bárt, ahol megvendégelték Zsoltit egy hatalmas pizzával. A hercegnek legjobban a ketchup ízlett.
- Tudjátok, én bizony megbüntetném az a szakácsot, aki ilyen étket szolgálna fel az udvaromban.
- Pedig finom – mondta Erika – ha nem kéred megeszem a részedet.
- Edd csak – ajánlotta a herceg.
Ezután elmentek a Plázába, és befizették Zsoltit egy filmre. A herceg nagyon félt a sötétben és folyton attól tartott, a szereplők egyszer csak lesétálnak a vászonról. A sötétben Pajkos is egyre böködte gazdáját:
-          Menjünk már innen, úgy szeretném már kinyújtóztatni a lábaimat.
Ahogy vége lett a filmnek Zsolti megkérte a testvéreket keressenek egy parkot, ahol Pajkos kicsit kinyújtóztathatja a tagjait. Úgy is történt Zsolti hármat tapsolt Zsolti hármat tapsolt és az almából táltos lett. Feri ámult-bámult, hiszen ő még nem látta Pajkost. Az árcédula ott fityegett a paripa homlokán rajta az alma felirat és az ár.
-          Kisgazdám, vedd le rólam ezt az izét, és gondolj arra, hogy hamarosan indulnunk kell haza.
-          De, még alig láttam valamit a városból! Maradjunk még – kérlelte a paripát.
-          Tudod, hogy a nagy tanács három napot engedélyezett, és ebből kettő már lassan eltelt, tehát holnap indulnunk kell haza.
-          Akkor menjünk ki a vidámparkba, az biztos tetszeni fog – javasolta Erika.
-          Szerintem meg az állatkertbe – szólt közbe Feri.
-          Nem mehetnénk mindkét helyre? – próbálta eldönteni a vitát Zsolti.
-          Sajnos csak az egyikre telik a zsebpénzünkből – válaszolták a gyerekek.
-          Akkor valamit ki kell találnunk – morfondírozott Pajkos – kisgazdám, nyúlj csak bele a nyeregtáskámba.
Zsolti belenyúlt és három aranyat vett elő.
-          Ezekkel nem fizethetünk? – kérdezte a testvéreket.
Feri nézegette a pénzeket.
-          Nem hiszem, hogy elfogadnák, de van egy ötletem. Itt várjatok – azzal elszaladt.
Nem telt bele egy fertályóra már jött is vissza egy csomó papírdarabbal.
-          Indulhatunk – mosolygott a többiekre.
-          Hogy csináltad – kérdezte Erika.
-          Eszembe jutott a Branyek, tudod az osztálytársam. A papája numizmatikával foglalkozik. Majd elalélt a gyönyörűségtől, amikor megmutattam neki az aranypénzt, azt mondta, megnézi mennyi pénze van itthon, mert mindenképpen a gyűjteményében szeretné látni, de ha nem volna elég a pénze, akkor hitelezzek neki. Megnézte valami katalógusban ideadott ötvenezret, de még tartozik.
-          Várjatok – kérte Zsolti – egy szót se értek, kaptál elég papírt az aranykért?
-          Persze, még sokat is, mindent kipróbálhatunk a vidámparkban és az állatkertbe is nyugodtan elmehetünk. És csak az egyik aranyad kellett, úgyhogy a másik kettőt visszaadom.
-          Akkor jó – nyugodott meg Zsolti – csak azt mondd még meg légyszives mi az a numizmatikus.
-          A numizmatikus, azt jelenti éremgyűjtéssel foglalkozó emberke.
-          De minek gyűjti az érméket?
-          Szórakozásból, hobbiból. Valami ilyesmi.
-          Mehetünk – fordult a többek felé Feri.
Zsolti hárat tapsolt Pajkosból alma lett. Először az állatkertbe mentek. Megcsodálták a különleges állatokat, egy csendes helyen Pajkos visszaváltozott táltossá, és tovább sétáltak a hatalmas fák alatt. Pajkos váltott néhány szót a lovak ketrecénél a fogva tartottakkal, a gyerekek a szomszédos zsiráf ketrecnél vártak rá. Pajkos már éppen búcsúzkodott, amikor éles hangra figyeltek fel mindannyian.
-          Te meg hogy jöttél ki – reccsent Pajkosra az egyik gondozó – Peti, Matyi, gyertek gyorsan kiáltott kollégáinak.
Pillanatok alatt a többi ló közé zárták Pajkost, aki úgy megrémült, hogy repülni is elfelejtett. Szerencsére szárnyai ugyanolyan almásderes színűek voltak, mint az állat többi testrésze, így a gondozók nem vették észre, hogy ez a ló kicsit más, mint a többi. Pajkos bánatos szemekkel nézett kisgazdájára a ketrec rácsai mögül. Zsoltit a többiek szorosan közre fogták, nehogy feltűnést keltsen. Tudták, ha elárulják magukat, soha nem tudják kiszabadítani a táltost. Amint a gondozók elpárologtak odamentek a ketrechez. Zsolti hármat tapsolt, mire Pajkosból alma lett. A ló-testvérek pedig óvatosan a rácshoz gurították és a srácok kiemelték az almát. Gyorsan tovább is álltak az állatkertből, nehogy keresni kezdjék az almásderes lovat. A vidámparkban széles szárnyakon szállt az idő. Zsoltinak nagyon tetszett minden az elvarázsolt kastélyban ugyan kicsit megilletődött, hiszen kívülről teljesen olyan volt, mint a nevenincsi kastélyuk, ám belül a görbe tükrök, amelyek eltorzult alakban mutatták őket, alaposan megijesztették. A koronát viszont a kastélybeli látogatásra a trónszék tette fel, amire ráült és az szépen fokozatosan mozogni kezdett alatta, egyre gyorsabban, a lábai remegtek, mikor sikerült lekászálódnia róla és egyfolytában rázta a kacagás. A kifelé vezető út végén a görgő hordóból alig tudott kikecmeregni. A végén együtt nevetett a többiekkel az egészen.
A hold már rájuk nevetett, amikor utolsóként elhagyták a parkot. Alaposan elfáradtak. Hazamentek és szinte bezuhantak az ágyba. Másnap elérkezett a búcsú ideje. Zsolti megígérte a testvéreknek, ha trónra ül, első dolga lesz meghívni Ferit és Erikát Nevenincsre, hogy viszonozza a szíves vendéglátást. Felpattant Pajkos hátára, és meg sem álltak hazáig. Volt ám nagy örvendezés Nevenincsen, amikor a herceg hazaérkezett. Rögtön megtartották a koronázási ceremóniát. Zsolti pedig bizony jó király lett. Sok érdekes kalandot éltek még át együtt. Ezekről majd Zsolti király meséiben olvashattok. Erika és Feri sokat vendégeskedett a királyi udvarban, Pajkos minden alkalommal elvitte a gyerekeket egy kis repülésre…
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.