Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zsolti-mesék 1.

Az első

A kisautó és Dumbi maci

 
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis piros autó. Csuda kis járgány volt tülkölni is tudott, persze csak, ha ő maga is akarta. Éjszakánként, míg kisgazdája aludt általában felfedezőútra indult a játékos polcról. Előfordult, hogy a kisfiú, akit Zsoltinak hívtak lefekvés előtt még játszott egy kicsit az autóval és elfelejtette a helyére tenni. A Kisautó ilyenkor volt a legboldogabb. Ahogy mindenki elaludt óvatosan megmozgatta kerekeit és szép csendben gurulni kezdett. Odagurult a játékos polchoz és szemügyre vette a kínálatot, barátot keresve az éjszakai portyához. A legalsó polcon „lakott” Dumbi mackó. Kis barna plüss maci volt Dumbi, nyakában csokornyakkendő, a lábain kis szőrös mamuszok. Dumbi nagyon szeretett játszani. Kisautó egyenesen odagurult hozzá:
-          Szia Dumbi komám! Megmutathatom neked milyen élesen tudom bevenni azt a kanyart a fotel lábánál? Tegnap tanultam. Zsolti mutatta meg hogy kell. Igaz egy kicsit megütöttem a bal szememet, de már nem fáj.
-          Szervusz Kisautó. Mutasd meg, csak vigyázz nehogy zajt csapj, mert a múltkor is majdnem lebuktunk.
-          Tudom, és képzeld a Keljfeljancsi be akart árulni Zsoltinak, de ő szerencsére nem hallotta mit mondott neki.
-          A múltkor engem is be akart köpni, de bokán rúgtam, így elhallgatott.
-          Hát ti mit csináltok? – lépett oda Szakadtfülű, aki fizimiskáját tekintve egy fehér kutya volt.
-          Megmutatom Dumbinak a nagyon éles kanyart.
-          Én is megnézhetem? – kérdezte a kutya
-          Persze – válaszolt Dumbi – csak csendbe legyünk, mert felébred az a ronda Keljfeljancsi.
-          Ne féljetek, majd én jól beleharapok, ha továbbra is árulkodni próbál.
-          Na figyeljetek – mondta Kisautó és eliramodott. Lendületet vett, aztán gyönyörű éles kanyart csinált a fotel lábánál.
A két barát csendben megtapsolta. Amikor visszakanyarodott hozzájuk akkor ért oda Kékautó, aki egy kicsit nagyobb volt Kisautónál és szép kék villogó is volt a tetején, így jelezve, hogy ő bizony különlegesebb a többinél, hiszen rendőrautó. Neki még az ajtaját is ki lehetett nyitni, sőt bele is lehetett ülni. Éppen méltatni akarta Kisautó teljesítményét, amikor az egyik feljebb lévő polcról középük pottyant Vakegérke. Őt azért nevezték így, mert sajnos Zsolti egy véletlen baleset következtében mindkét szemét leszedte, így Egérke semmit sem látott. Szerencsére kitűnő szaglásának köszönhetően mégis remekül tájékozódott, és a sötétben úgysem vette volna különösebb hasznát a látásának.
- Te vagy az rendőrautó? – kérdezte Vakegérke és megszimatolta a kék autót – és itt van Dumbi is meg Szakadtfülű és Kisautó is – azonosította be a teljes társaságot – De örülök nektek! – lelkesedett tovább – Rendőrautó emlékszel, hogy a múltkor megígérted, hogy elviszel kocsikázni?
- Persze Egérke – válaszolta Rendőrautó és megvillantotta villogóját – de előbb szeretném Kisautót kihívni egy versenyre.
- Kérlek hadd menjek veled – ugrált Egérke
- Velem jöhetsz, én veled együtt is legyőzöm Kisautót – hetvenkedett a Rendőrautó.
- Gurulok elébe – válaszolta Kisautó – melyik pályát választod?
A padlón betűkből álló játszó szőnyeg volt. Rendőrautó az A betűt jelölte meg Startnak és a K-t célnak. Mielőtt rajthoz álltak volna megkérték Dumbit, hogy az indításnál segédkezzen, Szakadtfülűt pedig, hogy a célnál intse le a versenyt és állapítsa meg ki lett a győztes. A többi játék is odasereglett Ők lettek a nézők a kis piros játékteáskanna felajánlotta magát kupának a nyertes számára. Nagy verseny volt majdnem végig egymás mellett haladtak ám végül a kis pirosautó győzött – igaz, hogy csak pár milliméterrel. Rendőrautó sportszerűen elismerte a győzelmet, bár váltig bizonygatta a körülötte állóknak, hogy csak Egérke súlya miatt maradt le. Ez azonban cseppet sem számított. Kisautó boldogan szenderült álomba, hiszen megnyerte a versenyt és pár pillanatra övé lett a piros teáskanna kupa és a többiek mind őt ünnepelték, még az undok Keljfeljancsi is örült a győzelmének és megígérte, hogy többé nem árulkodik.
A legboldogabb azonban akkor volt, amikor Zsolti reggel felébredt lemászott az ágyról és első útja Kisautóhoz vezetett. Kezébe vette és életében először azt mondta: - Autó – és megpuszilta Kisautót.